Saskeselyűcsúcs

A forrás

2017. április 16. 13:46 - Hegyek Vándora

Filmelemzés (Misztikus dráma, 96 perc, 2006, Warner Bros. Pictures)

the-fountain-02.jpg

Személy szerint úgy gondolom, hogy A forrás (The Fountain, 2006) Darren Aronofsky eddigi legjobb filmje. A Fekete hattyú (Black Swan, 2010) néhány vonatkozásban talán még harcba szállhatna vele az első helyért, de az leginkább pszichológiai drámaként határozható meg, amelyben a transzcendencia kérdéskörét legfeljebb átvitt értelemben érintik. A Rekviem egy álomért (Requiem for a Dream, 2000) és a Pankrátor (The Westler, 2008), kiváló rendezés ide vagy oda, túlságosan földhözragadt témákat dolgoznak fel, a Pi (Pi, 1998) egy nagyon elvont alkotás, a Noé (Noah, 2014) pedig egy olyan minősíthetetlen bibliai adaptáció, amit nem is szívesen említek meg.

Persze A forrással szemben is lehetne kifogásokat felhozni. Sokan túlságosan giccsesnek, érzelgősnek, szenvelgőnek, másfelől ezoterikus hablatynak tarthatják. De ha lehántjuk róla ezt a mázat, akkor egy olyan alkotással találkozunk, amelyik a halál témáját egy igen komoly szinten ragadja meg, olyannyira, hogy azok szinte egy az egyben megfelelnek azoknak a felfogásoknak, amelyeket tradicionálisnak nevezünk. Hogy ez mennyire tudatos a rendező részéről, az – mint oly sok más esetben – homályban marad. De akárhogy is van, a film révén alkalom adódik számunkra a halál elévülhetetlen témáját feleleveníteni, mégpedig oly módon, hogy az nem nélkülözi a szellemi perspektívákat sem.

A történet három síkon zajlik. Mindhárom síkon ugyanazt a szereplőt (Hugh Jackman) találjuk, aki különböző módokon igyekszik elfogadni vagy éppen elutasítani saját maga és szerelme halandóságának gondolatát. Egyes értelmezések szerint a múlt, a jelen és a jövő állapotait látjuk. Ám ha fel is vetjük, hogy ezen különböző korokban felbukkanó személyek egyazon akaratiság, egyazon minőségkomplexum kifejeződései, vagy másképp fogalmazva, egymás reinkarnációi, ezek lényegében nem időbeli síkok, de nem is a valóság és a képzelet váltakozásai (merthogy ez is felvethető), hanem minőségbeli különbségei a halálhoz való hozzáállásnak.

A síkok annyira egymásba olvadnak és összekapcsolódnak, hogy ha akarnánk, bármelyikből magyarázhatnánk az összes többit, és ezzel sok elemző próbálkozott is, ám ez a történet mondanivalója szempontjából másodlagos jelentőségű. Már csak azért is, mert Aronofsky szándékosan nyitva hagyja ezt a kérdést, ami azt jelenti, hogy igazából nincs megoldása ezeknek a felvetéseknek. Nagyjából mindenki azt gondolhat a filmről, amit gondolni akar, és valamennyire igaza is lesz (például közkedvelt és gyakorlatilag a leglaposabb értelmezés, hogy a két másik sík a korunkbeli tudós benső vívódásának ábrázolása). Viszont a minőség szerinti értelmezés, vagyis a síkok szellemi szempont szerinti hierarchiába rendezése egészen egyértelműen megadja a kulcsot a tekintetben, hogy mi is tekinthető valóságnak, jobban mondva valóságosabbnak a történet különböző szálai közül már amennyiben feltétlenül el akarjuk választani ezeket a síkokat egymástól, és nemcsak egységes egészként, hanem részleteiben is értékelni akarjuk a mozzanatokat.

the-fountain-04.jpg

A kiindulópont saját korunk, ahol egy tudós (Tommy) megrögzötten keresi az ellenszert, amivel megmentheti a halálos betegségben szenvedő feleségét. Ez a karakter képtelen elfogadni az elmúlás gondolatát, a halált egy „betegségnek” tekinti, és minden tudományos módszert bevet, hogy ezt elkerülje, vagy, ahogy ő mondja, „gyógymódot” találjon rá. Nem nehéz belátnunk, hogy ez azonos a modern ember általános hozzáállásával, aki a földi élet minél hosszabb elnyújtásával igyekszik menekülni az elkerülhetetlen halál gondolata és ténye elől. Hiszen azt hiszi, a halállal együtt minden megszűnik. Nincsenek túlvilági alternatívái, és ezért folyamatos szorongás uralkodik rajta. Karakterünk végül el is bukik, hiszen ez egy olyan erő, ami felett a legkörmönfontabb tudományos felfedezés révén sem lehet kibújni.

A második karakter egy konkvisztádor, aki a majákhoz utazik, hogy megtalálja az elrejtett édent és benne az örökélet fáját, amely királynője földi uradalmának megszilárdítására lenne a garancia. Ő már helyesebb úton igyekszik járni a modern emberhez képest, hiszen a hagyományokhoz nyúl segítségért (egyfelől a majákéhoz, másfelől saját keresztény vallásához), vagyis azokhoz az ismeretekhez, amelyek hiteles tudással rendelkeznek az örökkévalóság elérésének vonatkozásában. Valamint aminek révén eljut a földi élet centrumához, az emberi világ szívéhez, ahhoz a forráshoz, amely egyben a transzcendens erőkkel, az univerzális renddel való kapcsolatfelvétel kapuja (ezt a film szintén nagyon szépen ábrázolja). De neki is el kell buknia, mert célja még mindig egy evilági maradandóság megvalósítása, ami – tartson akármeddig – egyszer mindenképp véget ér. Helyes ítéletet mond az inkvizítor erről a törekvésről, még ha egy negatív szereplő is a filmben: „királynőtök a földön keresi a halhatatlanságot, a hamis Paradicsomot”. A maja pap is figyelmezteti: „a halál út az áhítathoz”, vagyis a beavatási halál egy szükséges esemény ahhoz, hogy elérje az új létállapotot. Sajátosan jeleníti meg ezt a metafizikai problémát a rendező is: a konkvisztádorból, miután az örök élet nedűjéből kortyolt, valamiféle növény nő ki. Evilági mohóságának, uralomvágyának az a jussa, hogy a relatíve örök, de legalábbis az emberihez képest sokkal hosszabb életét növényként élheti.

the-fountain-03.jpg

A harmadik karakter az űrben emelkedik egy felrobbanni készülő csillaghoz, amely a transzcendens megszabadulás, a metafizikai transzformáció filmbéli szimbóluma. Egy jógit látunk, aki higgadt, türelmes, megfontolt, egy mély szellemi tudás és önismeret birtokában van, és már nem töri a fejét a földi örökléten, evilági mohóságát teljesen hátrahagyta. Múltjának és előző életeinek visszahatásai ugyan még olykor megkísértik, de jórészt már felülemelkedett rajtuk, és biztosan halad a céljához. Végül ez az út is áldozatot követel. De egy olyat, amibe karakterünk már teljesen belenyugodott, és önként vállalt. És azzal a céllal, hogy az áldozata személyes, individuális, emberi létformájánál nagyobb dolog születésével jár együtt (amit a filmben a száraz, korhadt fa kivirágzása jelképez).

Amennyiben részben mégis ragaszkodunk a reinkarnáció szerinti értelmezéshez, azt lehet mondani, hogy a jógi esetében a metafizikai megszabadulásra tett korábbi elhibázott kísérletek kijavításáról van szó. (A reinkarnáció tradicionális, azaz nem közismert értelmezése kapcsán lásd például A létörvény című írást.) Míg a harcos hódító és a modern tudós retteg a haláltól, és világban való tévelygésük a körül mozog, hogy azt valamiképp elkerüljék, a jógi ráébred, hogy az ő útjaikat követve ugyanúgy elbukna (a bukás oka a létszomj). Ezért szembenéz a halállal, felszámolja minden ragaszkodását, és nem menekül többé. Ezen a ponton kiderül, hogy ő maga az, akiről az egész történet szól, az „Ősatya”, aki a mindenség forrása, aki az emberi sors folyamán folyamatosan jeleket ad magáról (a filmben erre az aranyszínű fény utal), és aki még arra is képes, hogy a múltbeli eseményeket megváltoztassa (a film végén mind a tudós, mind a hódító történetébe belenyúl, és átformálja, már csak ebből is következik, hogy felettük áll, azaz valóságosabb).

the-fountain-01.jpg

Nagyon érdekes a vektoriális szimbolikája a filmnek. Míg a tudós főhadiszállása a kutató laboratórium, vagyis életének kitüntetett helye a világ egyik pontja a sok közül, addig a konkvisztádor a világ középpontjához igyekszik, a jógi viszont nemcsak hogy megtalálta a centrumot, de onnan fel is emelkedik az égbe. Vagyis háromféle mozgást látunk. Egy periférikus, egy a perifériától a centrumhoz tartó horizontális, és egy földről az égbe mutató vertikális irányulást. Ez pedig pontosan az a spirituális út, amelyik a tradíciók egybehangzó tanításai szerint magában foglalja az evilági (buddhista fogalommal, szamszárai) tévelygés – mint kiindulópont ­–, a beavatás (az emberi létállapot beteljesítése) és a metafizikai megvalósítás állomásait. Az individuálisból az univerzálisba való átlépés, majd a végső beteljesülés szellemi folyamatát. (Ezzel kapcsolatban René Guénon művei adnak további eligazítást.)

Azt a feltételezést, miszerint a történet beavatási stádiumokat ábrázol, a gyűrűvel kapcsolatos események is alátámasztják. Míg a modern tudós egy műtéthez való bemosakodás során elveszíti a jegygyűrűjét, és többé nem is találja meg, a konkvisztádor pedig az édenben elejti a gyűrűt, mielőtt királynőjével való egyesülés jelképeként felhúzhatná, addig a jógi, ereje és uralma teljében, magabiztosan húzza fel a gyűrűt az ujjára a szellemi beteljesülést megelőző pillanatban. Vagyis csak neki van jogosultsága arra, hogy a soha meg nem szűnő szerelem, vagyis az örök egység állapotába lépjen, ami földi, azaz múlandó keretek között nem, csakis egy emberfeletti irányulás tekintetében képzelhető el.

the-fountain-06.jpg

Az, hogy mindez ráadásul egy látványát és hangzását tekintve is kiválóan megkomponált filmben kap helyet, amely olyan mesterien játszik a háttérben folyamatosan felbukkanó, melengető aranyszínnel (amely tulajdonképpen a metafizikai felébredés minden pillanatban fennálló lehetőségét fejezi ki), a szakrális-archetipikus szimbólumokkal (fa, gyűrű, lángoló kard, ereklyetartó, piramis, csillagok, hóesés, királynő, szent, kapuőr stb.), az egymásba lehelet könnyen átalakuló valóságábrázolásokkal, hogy a film szinte minden egyes képkockáját történettől függetlenül is öröm nézni.

Természetesen nem állítható, hogy olyan alkotással van dolgunk, amely minden tekintetben harmonizálna a tradicionális alapelvekkel és szemléletmóddal. Az áthallások viszont egészen nyíltan jelen vannak, és ez talán elegendő ahhoz, hogy a nézőt a valódi szellemi utak felkutatására inspirálja.

Gődény Jonatán

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://saskeselyucsucs.blog.hu/api/trackback/id/tr5312430011

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása