E kezdettől fogva fennálló lényegiség,
melyet tudatlanságunkból fakadóan nem ismerünk fel,
világosan láthatóvá válik, amint az instrukciókat megkapjuk,
ahogyan nem látható arcunk is láthatóvá válik, amint tükörbe nézünk.

A fiú tulajdonságai

Bu, a fiú, különböző tulajdonságairól kapott nevei alapján ismert: veleszületett tudatosság (rig pa), természet (ngo bo), veleszületett, éber bölcsesség (rang rig ye shes), a mozgó tudat összes jelenségének alapja (shes rig rgyud kyi kun ghzi).

A fiú az őseredeti állapot zavartalan önjelenléte, a fogalommentes, gondolatokon túli önmegértés bölcsessége. Amennyiben azt mondjuk, hogy eme állapotnak a megértése gondolatokon túli, mégis ki az, aki megérti ezt az állapotot? Maga az állapot az, amely megérti önmagát. Például a vajlámpás (vagy Nyugaton használhatjuk az elektromos villanykörte példáját) nem csak azt világítja meg, ami körülötte van; önmagát is megvilágítja. Hasonlóképpen ezen állapot saját benső tudatossága által érti meg önmagát. Önmegértésről beszélünk, mert az állapot nem az üresség vagy a tudatosság, hanem az üresség és tudatosság, az anya és fiú, ma és bu elválaszthatatlansága, tehát a tudatosság az ürességet érti meg. Vagy még pontosabban, mivel elválaszthatatlanok, az üresség tudatosság, és a tudatosság üresség, és az üresség önmagát saját tudatossága által érti meg. Ez az üresség nem érthető meg a fogalmi gondolkozással; a gondolkozás csupán az üresség elmebeli képmását képes megérteni. A szútra rendszerben kezdetben ennek révén értetik meg az abszolút valóság ürességtermészetét. A dzogcsenben viszont közvetlen tapasztalásról, és a rig pa általi azonnali megismerésről van szó.

A fiú a nem megragadó tudat ürességtermészetének zavartalan, önmagától tiszta lényegisége. Ez a mozgó tudat megnyilvánulásának alapja. Megszakítatlanul fennáll. Ha ismerjük ezt a tudatot, a tudatosság e tükrét, minden nirvánai kvalitás visszatükröződik és megnyilvánul benne. Mivel rendelkezik azzal a kvalitással, amit „tükörszerű bölcsességnek” nevezünk. Ha nem rendelkezünk ezzel a tudással, a tudat a szamszára forrásává válik, és ama alappá, amelyben a karmikus lenyomatok tárolódnak.

Az anya és fiú tudatossága

A Zsáng Zsung Nyen Gyüben különbség van a felébredő bölcsesség és a bensőleg eleve fennálló bölcsesség között. Az előbbi az anya, az alap tudatosság feltáruló bölcsessége. Az utóbbi a fiú, az energia tudatosság feltáruló bölcsessége. Itt fontos, hogy tovább részletezzük a tudatosságot. Ha azt mondjuk, hogy az anya és a fiú soha nem vált el, ez azt jelenti, hogy rig pa soha nem állt külön a tudatosságtól. A szamszára mégis hogyan jön létre akkor? A tudat természete olyan, mint a tenger, a szamszárikus tudat pedig olyan, mint a tenger mozgó hullámai. A mozgó tudat szintje az, ahol a szamszára létezik. A mozgó tudat az, amely szétválasztja a valóságot szamszárára és nirvánára.

Háromféle rig pa

A tudatosságnak (rig pa) három fajtája van: átható tudatosság (chab rig); az elmebeliség vagy a mozgó tudat tudatossága (bsam rig); és őseredeti tudatosság (ye rig). Az átható tudatosság (chab rig) elválaszthatatlan a künsi alaptól, és a materiális létezés egészében jelen van. A mozgó tudat tudatossága a fiú rig pa, amely csak ama érző lények tudatában található meg, akiknél a zavarodottság félbeszakíthatja a tudatosság folytonosságát. Amikor zavartak vagyunk, nem tudunk a kontempláció állapotában maradni. Az őseredeti tudatosság az anya rig pa, a tudatosság, ami mindig fennáll, akkor is, ha gyakorlunk, és akkor is, ha nem. Ez az a tudatosság, amit a mozgó tudat tudatossága megpróbál megérteni. Mindazonáltal nem szabad azt gondolnunk, hogy mivel az átható tudatosság mindenütt jelen van, és mivel az őseredeti tudatosság örökké jelen van, nem kell gyakorolnunk. A benső, de ismeretlen, egyéni tudatosság az, amivel szembesülnünk kell, és amit tökéletesítenünk kell, és amibe a mester beavat, amint felfedeztük magunkban.

A mozgó tudat tudatossága számára azért lehetséges az őseredeti tudatosság megértése, mert az anya és fiú elválaszthatatlan, és mert a mindig jelenlévő, önmagától fennálló őseredeti tudatosság nem olyasvalami, amit a mozgó tudat tudatossága hoz létre: csupán felismeri.

Az ég szemlélésének gyakorlata

Az őseredeti tudatosság az öt érzékszerven keresztül tükröződik és vetítődik ki. Az öt érzékszervi észlelésen, és különösen a szem érzékszervi észlelésén keresztül lehet megtapasztalni, éspedig azért, mert kapcsolat áll fenn az elemek, valamint a belső szervek, az érzékszervek és az érzékszervi észlelés között. A szemek esetében a tér elemmel és a szívvel áll fenn ez a kapcsolat.

• elem: tér
• belső szerv: szív
• érzékszervi észlelés: látás
• érzékszerv: szem
• a tapasztalás tárgya: forma

Az elemek érzékszervekkel való kapcsolata alapelv az ég szemlélésének gyakorlatában. Az őseredeti tudatosság nem ismer fejlődést vagy hanyatlást, de vannak időszakok, amikor az ég szemlélésének gyakorlata jól megy, míg máskor nem megy jól. Felléphetnek akadályok, úgy mint álmosság vagy nyugtalanság, a világosság hiánya vagy az üresség tapasztalatának hiánya. Ahhoz, hogy legyőzzük ezeket az akadályokat, érdemes megváltoztatni a nézés fajtáját és irányát. Ahhoz, hogy legyőzzük az álmosságot, érdemes a haragvó nézést alkalmaznunk, úgy, hogy felfelé nézünk; a nyugtalanság legyőzéséhez a békés nézést érdemes alkalmaznunk, úgy, hogy lefelé nézünk. A módszer kibontakoztatásához balra kell néznünk; a bölcsesség kibontakoztatásához jobbra.

Mondhatjuk, hogy amikor megtapasztaljuk az égszemlélő gyakorlat eredményét, magát az őseredeti tudatosságot látjuk a fizikai szemünkön keresztül, amit úgy tapasztalunk és ismerünk föl, hogy a mozgó tudat tudatossága folyamatosan és eltéríthetetlenül jelen van a látás érzékszervi észlelésén keresztül. Ezen a módon, vagyis azzal, hogy egységben maradunk a térrel, a trekcsö kontemplációs gyakorlatát fejlesztjük ki (amit a 15. fejezetben fejtünk ki). Amikor a trekcsöben való stabilitást megvalósítottuk, el kell köteleződnünk a térrel való egység mellett, mely által az elemi fények lehetséges tulajdonságai megnyilvánulnak, amennyiben bizonyos módszereket használunk, úgy mint a „kényszerített bevezetést a tiszta fénybe”, az ég szemlélését a hegyek és az ég találkozásánál, vagy közvetlenül a tiszta ég, a Hold vagy a Nap szemlélését, vagy a tögyál sötét elvonulás végzését.  Ebben az esetben nem maradunk többé a térrel való egységben, hanem megtapasztaljuk a tértapasztaláson belüli energia mozgását. Ez a tögyál gyakorlás alapja. Amikor a tögyált gyakoroljuk, a szem érzékszerve a fő érzéki „ajtó”, amelyen keresztül a térben lévő energia mozgását megtapasztaljuk. A szútra rendszerben nem találunk ilyesfajta leírásokat: ez a magyarázat és ezek a gyakorlatok egyedüliek a dzogcsenben. Jóllehet fontos emlékeznie a gyakorlásra jelentkezőnek, hogy mielőtt elkezdené a gyakorlást, pontos útmutatásokat kell kapnia egy kompetens dzogcsen mestertől.

A Zsáng Zsung Nyen Gyü rendszerében a mester a szimbolikus átadás során hat példát ad annak érdekében, hogy a gyakorlót alkalmassá tegye a közvetlen és nem csupán elméleti megértésre a bu, az őseredeti tudatosság különböző tulajdonságait illetően. Ez nem pusztán filozófiai megkülönböztetése a tulajdonságoknak.

A természetes állapot egy egyedülálló teljesség, nekünk pedig spontán módon, közvetlenül kell megtapasztalnunk minden aspektust, anélkül, hogy a fogalmi tudat által különbséget tennénk: ez a szimbólumok általi közvetlen átadás módja. Olykor a szimbólumok sokkal hatásosabbak tudnak lenni, mint az intellektuális magyarázatok általi tisztázás, mert noha az intellektuális magyarázatok révén tanulunk, a szimbólumok révén érünk; nem erőltetettek, mint a fogalmi magyarázatok. Különösen igaz ez a Zsáng Zsung Nyen Gyüben, ahol a tisztázások többsége szimbolikus, és nem annyira gondolati.

A fiú hat tulajdonsága a következő:

• 1) vajlámpás, mely az önmagától való fényesség szimbóluma;
• 2) lótusz, mely az őseredeti tisztaság szimbóluma;
• 3) pávatoll, mely a tiszta fény spontán tökéletességének szimbóluma;
• 4) tükör, mely a zavartalan, önmagától való tisztaság szimbóluma;
• 5) kristály, mely a mezítelen, áttetsző bölcsesség szimbóluma (szó szerint: „áttetsző mezítelenség”);
• 6) tér, mely a részrehajlás nélküli, mindent átható bölcsesség szimbóluma.

Shenla Ökar (Vajrasattva), szambógakája buddha

Ez az önmagát megértő önjelenlét és öntisztaság. Gyakran, amikor a tanítások a „világosság” vagy a „tiszta fény” terminusokat használják, hajlamosak vagyunk egyszerű fényre gondolni, de ez nem olyan. A világosság azt jelenti, hogy ismerjük önmagunkat, semmint azt, hogy egy tárgyat vagy dolgot ismerünk, vagy hogy önmagunkat mint tárgyat ismerjük. Itt az önvaló, a lélek és a személy ugyanaz, és mindhárom belső tere az üresség. Azért, mert az üresség a belső természete annak az önvalónak, mely maga az én hiánya. Nincs egy állandó vagy független én bennünk vagy a jelenségben. A tradicionális példa egy gazdáról szól, aki keresi a jakot, és nem találja: amit talál, hogy „nincs jak”. Amikor keresünk egy ént, amit találunk, az a „nem-én”; ez jelenti valódi önmagunk megtalálását.

Noha a lótusz a mocsárból nő ki, tisztaságát soha sem szennyezi be a mocsár; ugyanígy az őseredeti tudatosság lótusztisztasága sem szennyeződik be soha a mocsárszerű vágyak által. A tudat őseredeti tisztasága az őseredeti buddha, Kuntuzangpo, aki tiszta marad, még ha vágyak és indulatok mérgeivel érintkezik is. Ahogy a hullámok ugyanolyan minőségűek, mint a tenger, a vágyak is ugyanolyan minőségűek, mint a tisztaság és a bölcsesség. Amint megértjük, hogy a tisztaság a valódi minőségük, felismerjük, hogy soha nem voltak különbek a tisztaságtól.

Nem a művész az, aki a páva tollaira ráfesti a színeket; hasonlóan a fényeket és elemeket, melyek a létezés, valamint a szamszára és nirvána forrásai, sem alkotta meg senki, egyszerűen spontán tökéletesek. A primordiális állapot spontán tökéletes, fogalmakon és időn túli módon. Ez utóbbiak a fogalmi tudat termékei; ez azt jelenti, hogy mindig tökéletes, azaz most is. A fogalmi tudat az, amely elkülöníti a szamszárát és a nirvánát, és osztályozza a dolgokat jóként (nirvánai) és rosszként (szamszárai). De mind a nirvána, mind a szamszára megnyilvánulása annak köszönhető, hogy már eleve ott vannak, önmaguktól tökéletesen az őseredeti állapotban.

Ahogyan a tükröt nem befolyásolja semmilyen elfogultság és előítéletesség, amikor visszatükrözi azt, ami elé tárul, az őseredeti tudatosságot sem befolyásolja a tárgyak vagy a fogalmi gondolatok megjelenése.

A kristály mezítelen és áttetsző; hasonlóan az őseredeti tisztaság is érintetlen a fogalmi gondolatoktól, és a megfigyelő őseredeti tudat számára a benső és külső tapasztalatok tiszták.

A tér benső és külső felett áll; mindent átható és irányokon túli, ahogyan az őseredeti tudatosság is megtalálható minden érző lényben.

Noha a szimbólumok és a nem fogalmi tisztázások más fajtái nem hozzák el a végső megértést, közvetlenebbek és könnyebbek a megértés számára, mint a filozófiai magyarázatok. Amikor a mester a hat szimbólumon keresztül bevezeti a tanítványt a tudat természetes állapotába, a tanítvány alkalmassá válik a fiú minden egyedi tulajdonságának megtapasztalására a mester átadása során.

In Tenzin Wangyal: Wonders of the Natural Mind: The Essence of Dzogchen in the Native Bon Tradition of Tibet. New York, 2000, Snow Lion Publications. 11. fej.

Fordította: Gődény Jonatán (nyersfordítás)