A szamszára és nirvána hibáit és tulajdonságait belátva:
A tudatlan, téves koncepciók különböznek az őseredeti bölcsességtől.
(De) a lényegi alapon belül e kettő nem különbözik.

Má, bu és cál

A Zsáng Zsung Nyen Gyüben (zhang zhung sznyan rgyud – a bön hagyomány dzogcsen tanításait és gyakorlatait tartalmazó gyűjtemény – a ford.) a primordiális állapot alapjának kétféle kifejtésével találkozunk: az első a lényegi tanítások rövid tárgyalása, a második a fényesség keletkezésének tárgyalása. A lényegi tanítások magyarázata három részben történik: a tanítás lényege, cselekvés általi felszabadulás és illúzió alóli felszabadulás.

E három rész közül az első a primordiális állapot alapját magyarázza három témát érintve: az anyát (ma), a fiút (bu) és az energiát (rtsal), ahol az energia az anya és a fiú elválaszthatatlanságát jelenti. Az olyan szimbólumokat, mint „az anya és a fiú”, arra használják a dzogcsenben (rdzogs chen), hogy megtisztítsák és megkönnyítsék a megértést. Ez a triád megfelel a Nyingmapa dzogcsen tanításokban széles körben használt triádnak: lényeg (ngo bo), természet (rang bzhin) és energia (thugs rje). Bizonyos értelemben, a Prajnaparamita irodalomban megtalálható szútra tanítások szerint, má az abszolút igazságnak felel meg, bu a relatív igazságnak és cál (rtsal) a két igazság egységének.

Má a künsi (kun gzhi), a mindenség (kun) alapja (ghzi). Ahogyan a künsi, má a természetes állapot ürességét szimbolizálja, amit az individuum a tudat születetlen lényegeként tapasztal meg; bu a természetes állapot fényessége (rig pa), amit az individuum zavartalan bölcsességként, a tudat fénylő önjelenléteként tapasztal. A künsi üres tere sötét, a rig pa tiszta fénye pedig felkel és beragyogja a künsit. A tér üres marad, de fényes – többé nem sötét. Ez a primordiális állapot ürességében felmerülő rig pa az anya–künsi–tér fia. Ezért úgy is mondják, hogy a künsi és a rig pa olyanok, mint az egymástól elválaszthatatlan anya és fia. A primordiális állapotban üresség és fényesség elválaszthatatlan. Az üresség fényesség és a fényesség üresség. Nem mondhatjuk, hogy az üresség az egyik dolog, a fényesség pedig a másik, mert igazából ők egyetlen egység.

A tér tulajdonságai és aspektusai

Az anya analógiáját azért használjuk, mert a létezés összes jelensége a künsi természetéből ered, és abban működik és szabadul fel. Az anya mind a szamszára, mind a nirvána lényegi alapja; legfelső szinten „bódicsittaként” (bodhicitta – felébredett tudat – a ford.) és a „jelenségek lényegének tereként” ismert, mivel rendelkezik a tér kilenc tulajdonságával:

• 1) határtalan
• 2) mindent átható
• 3) végtelenül kiterjedő
• 4) nincs sem teteje, sem alja
• 5) mérhetetlen
• 6) összetömöríthetetlen
• 7) hatalmas
• 8) örökkévaló
• 9) változatlan

E kilenc tulajdonságot az abszolút üresség vagy tér három fajtájának – ká (mkha’), long (klong) és jing (dbying) – aspektusaiként is magyarázhatjuk. Ká a külső tér, amelyet anélkül kell elgondolnunk, hogy bármit is tartalmazna magában; long azon objektumok tere, melyek a kán belül helyezkednek el; jing pedig a közvetlen tapasztalás tere. Ezt a hármat úgy is fordíthatjuk, hogy külső tér (mkha’), belső tér (klong) és titkos tér (dbying). E három tér három másik fogalommal is kapcsolatba hozható: ká megfelel a „példa” terének (be; dpe), long a „jelentés” terének (don), jing pedig a „jel” terének (rtags).

Ká vagy a be-tér a külső, üres tér, ami nyitott, mint az égbolt. (A ká szó szintén eget jelent.) Long vagy don-tér az objektumok tere, amelyet szintén üresnek tartanak, mint az eget. Hogy segítsen belátnunk az objektumok üres természetét, megkapjuk a külső, üres tér példáját, amelyet az objektumokra kell vonatkoztatnunk. Azzal, hogy az üres tér e példáját az objektumokra vonatkoztatjuk, megértjük annak a kijelentésnek a jelentését, hogy az objektumok – a külső térhez hasonlóan – üresek. Ez a tudati megértés pedig egy jel vagy utalás a titkos térre: a tudat terére, amely a három tér egyesítője is, és amely titkos módon úgy található meg, hogy nem próbáljuk megtalálni.

Ká, a példa tere, a körülölelő tér, a külső fiú külső anyja, a belső tér létezőinek, szubsztanciális jelenségeinek alapja. Például az üres tér (mkha’) az eredeti alapja egy felhő megjelenésének. Ká-tér teszi lehetővé az elemek mozgását, amelyek pedig a feltételei annak a lehetőségnek, hogy a felhő megjelenjen. Az elemek belső térben (klong) történő folyamatos kibontakozása idézi elő a felhő tényleges megnyilvánulását. Annak ellenére, hogy az elemek létre hozták az üres tér állapotában vagy dimenziójában felmerülő összes felhőt, soha nem történt elkülönülés a felhő kibontakozását előidéző mozgás és a felhő ama tere között, amelyből ez a mozgás megnyilvánult. A felhőre, a „külső fiúra” vonatkozó minden mozgás – megjelenés, kibontakozás, működés, felszabadulás­ – a külső vagy körülölelő téren alapul, amely a „külső anya”.

A jelentés tér – long vagy don – a belső tér, ami a jelenségek természetes környezete. Minden jelenség, főleg a létező dolgok szubsztanciális szintjén, eme belső térből származik, ahol megjelennek azon elemek, amelyek a jelenségek létrejöttét előidézik.

A jel tere a titkos vagy tudati térhez kapcsolódik, ami buddha-természetként is ismert. Minden gondolati áramlás ebből a benső tudati térből ered: megjelenésük, kibontakozásuk, működésük és felszabadulásuk mind elválaszthatatlanul e térben foglalnak helyet, amely a tudat üressége (śūnyatā).

Minden objektumnak és magának a tudatnak az abszolút realitása az üresség: ezt „primordiális tisztaságnak” nevezik a dzogcsenben, és „abszolút igazságnak” a szútrákban. A Nap és a kristály hasonlatában minden valóság üresség alapja, a létezés abszolút igazsága olyan, mint a mindenfelé ragyogó Nap, míg a tudat üresség alapja vagy tere (dbying) olyan, mint a Nap fényét visszaverni képes kristály. Az üresség csak a tudatban képes megérteni önmagát.

Kuntuzangpo (Samantabhadra), dharmakája buddha, ősbuddha

Az ég szemlélésének gyakorlata

Nagyon fontos, hogy ne csupán elméleti, hanem tapasztalati megértésünk is legyen a külső, körülölelő térnek, az objektumok belső terének és a tudat titkos terének elválaszthatatlanságáról. Amikor a dzogcsen tanításokban a tudat és a tér egyesítéséről beszélnek az ég szemlélése által, a gyakorló megpróbál jelen lenni e három tér elválaszthatatlanságában. Amiért a gyakorlatot szemlélés által végezzük, annak oka nem az, hogy az érzéki észlelést csupán a látó érzék tudatosságára korlátozzuk. Az összes szerv által lehetőség van a három tér elválaszthatatlanságának megtapasztalására. A szem érzékszervét azért preferálják, mert ez a legfontosabb az öt érzékszervi tudatosság közül, és mert a tér elemmel áll összefüggésben. A szemünk által láthatjuk meg az alap bölcsességet, miközben az eget szemléljük. A benső fény a szívből származik, és keresztülhalad két csatornán, amelyek a szív üres terét összekötik az ég üres terével a benső fény „ragyogó vízkapuin”, a szemeken keresztül. Ezért a szemeken keresztül történik meg a benső fény kiáradása a külső térbe. Ily módon a szív tér eleme, a szem érzékszervi tudatosságának tér eleme és az ég külső, körülölelő tér eleme összekapcsolódik. Ez az egyesülés a térrel, mely által nem érezzük többé magunkat korlátolva, konkrét helyhez kötöttnek a testünk által, hanem jelen vagyunk határok nélkül, mindenhol a térben.

Két tradicionális tibeti példát szoktak használni, hogy rámutassanak arra, hogy a külső tér a benső tér projekciója. Az első a ház. Ha a házon belül világítunk egy lámpával, a fény az ablakokon keresztül kivilágít, ugyanígy a benső fény is kivilágít a külső térbe benső elemeink üres teréből kiindulva, az érzékszervi tudatosságon keresztül. A második a vajlámpás elhelyezése egy sötét szobában lévő bábuban, melynek szemei helyén lyukak vannak. A fény, amit a réseken keresztül látunk, a benső tér benső tiszta fénye, a jelenlét fénye, amit a szemünkön és az összes érzékszervünkön keresztül kivetítünk.

Ez az anya és a fiú egyesülése.

Az anya négy tulajdonsága

Mának vagy künsinek négy tulajdonsága van:

• 1) őseredeti tisztaságú
• 2) spontán tökéletességet nyilvánít meg
• 3) neutrálisan nyilvánít meg
• 4) egyetlen gömbként magában foglalja a teljességet

Azért tartják úgy, hogy az anya rendelkezik az őseredeti tisztasággal, mert nem képes beszennyezni semmilyen sötétség, sem a nirvána és szamszára, sem az erény és erénytelenség, sem a szenvedélyek és áldások, sem a fogalmi gondolatok és a nem fogalmi bölcsesség, sem a boldogság és szenvedés, sem a benső és külső, sem a szubjektum és objektum, sem az ok és okozat kettőssége, vagy bármilyen elfogultság a jó vagy a rossz iránt.

Úgy tartják, hogy a spontán tökéletesség tulajdonságával rendelkezik, mert benne mind a nirvána és szamszára, mind az erény és erénytelenség, mind a szenvedélyek és áldások, mind a fogalmi gondolatok és a nem fogalmi bölcsesség, mind a boldogság és szenvedés, mind a benső és külső, mind a szubjektum és objektum, mind az ok és okozat, mind a jó és a rossz kettőssége ősidőktől fogva tökéletes.

Neutrálisnak mondják, mert nem elfogult sem az erény, sem az erénytelenség irányába, nincs a felmerülő erény és erénytelenség közé korlátozva, és mert ő az alapja mindennek, ami felmerül.

„Teljességet magában foglalónak” tartják, mert mind a három teret magában foglalja: a külső teret, a belső teret és a titkos teret, ily módon a példa, a jelentés és a jel terét.

A nagy külső tiszta tér a határtalan, az irányok vagy az idő iránt elfogulatlan anya; a belső tér az anya, amelyből minden szubsztanciális létező születik, és amely által minden létező létrejön; a titkos tér az üresség és világosság nem-kettősségének anya-tudatossága, a létezés alapfeltételének tere. „Teljességet magában foglalónak” nevezik, mert üresség és világosság egyszerre jelenik meg benne, éber tudatosságként, mely nem különálló a megnyilvánulástól.

A benső és külső kétszeres klasszifikációját alkalmazva azt mondhatjuk, hogy amikor a gömbszerű teljesség külsőleg nyilvánul meg, külső térnek vagy „példának” nevezhető. Amikor bensőleg nyilvánul meg, akkor titkos térnek nevezik, a tudat természetnek, valamint buddha-természetnek vagy „jelnek”. Amikor a külső és benső egységeként nyilvánul meg, belső térnek nevezik, a jelenségek természetes állapotának vagy „jelentésnek”.

Minden létező anyja

A künsi minden létező anyja, eredete a szamszárának és nirvánának, a benső és külső létezésnek, a negatívnak és pozitívnak, a megvilágosodásnak és az illúziónak.

Habár mindenek alapjának, az anyának nincsenek tulajdonságai, nincs formája vagy színe, ő maga teljesen alap nélküli. Születetlen, mint az ég, semmilyen cselekvés nem hozta létre, nincs semmiféle oka. Nincs semmilyen lényegi alap, ami az őseredeti künsit megnyilvánítaná; ez a benső üres természete mindennek. Ez az a tér, amelyből a külső és benső létezés alapstruktúráját képező elemek megnyilvánulnak. Ez a tudatban keletkező gondolatok és a külső létezésben keletkező objektumok alapja. Ez a három nagy vízió, a hang, a fény és a fénysugarak forrása, amelyek a természetes állapot energiájának megnyilvánulásai.

Amikor azt mondják, hogy az anya a forrása a benső létezésnek, a künsire utalnak mint a tudat természetére, születetlen és üres, mint az ég.

Az anya megtapasztalása a meditációban

Gyakorlatunk során közvetlen tapasztalásunk lehet az anya és a fiú elválaszthatatlanságáról. Ha a meditáció közben megfigyeljük a gondolatok eredetét, láthatjuk, hogy a tudat természetes alapjában kelnek fel, és abba olvadnak vissza. Ha tudatában vagyunk annak, hogy az ürességből erednek, és magukra hagyjuk őket, a gondolatok tovaszállnak, mi pedig a kontempláció állapotában maradunk, melyben az üresség, ami megmarad, világosabbá válik. Ez az üresség a künsi, a világosság pedig a rig pa, az üresség tiszta tudatossága a kontempláció állapotában. Elválaszthatatlanságuk az üresség és a tiszta tudatosság egysége a természetes állapotban, ahogyan a napfény sugara is az az energia, amely a Nap és az ég elválaszthatatlanságának megnyilvánulása. Az üresség világosság nélkül olyan lenne, mint az alvás. Amikor alszunk, nem vagyunk jelen, de a gyakorlat során fent kell tartanunk a jelenlétet. Ezt tisztáznunk kell a gyakorlatunkban. Nem azt kell megpróbálnunk, hogy a rig pa jelen legyen a künsiben; a kontemplációnk során a künsi és a rig pa elválaszthatatlanságában kell jelen lennünk. A kontempláció során feltárulhat a számunkra künsi és rig pa, üresség és világosság egysége, melyben az anya és a fiú boldogan egymásra találnak. Ebben az újraegyesülésben egy bizonyos fajta örömöt érzünk. Ekkor beteljesítjük a korlátolt gyakorlás fokozatát, és elérjük azt az állapotot, ahol már nincs különbség gyakorlás és nem-gyakorlás között. Ez összhangban áll azokkal a kijelentésekkel, amiket a dzogcsen tanítások úgy mondanak, hogy a meditáció a nem-meditáció, a meditáció már nem az elme kitalációja. A bölcsesség végső megvalósítása, amikor a rig pát a künsi energiájának megnyilvánulásaként ismerjük fel, olyan, mint amikor a fiú visszatér az anya ölébe.

In Tenzin Wangyal: Wonders of the Natural Mind: The Essence of Dzogchen in the Native Bon Tradition of Tibet. New York, 2000, Snow Lion Publications, 10. fej.

Fordította: Gődény Jonatán (nyersfordítás)