Isten nem máshol van.
*
Aki el akarja érni Istent, sohasem fogja elérni.
*
A törekvés csak látszólag közeledés, a törekvés akarása mélyebb megközelítésből a még-nem-ottlét hiedelmét erősíti.
*
Az Isten felé törekvő nap mint nap abban a tévedésben erősíti meg magát, hogy Isten a maga teljességében benne még nincs jelen.
*
Az Istenre törekvő – törekvésével – a Tőle való elvágottságát nyomatékosítja.
*
Teljesen le kell mondanod az Istenre való törekvésről – az Isten iránti mérhetetlen nyitottság bárminemű feladása nélkül.
*
A nemtörekvés nem azonos a tétlenséggel. A nemtörekvés aktív nyitottság arra, ami már eleve Van.
*
Isten: végtelenül idegen és távoli. És mégis: mérhetetlenül ismerősebb és közelibb – saját magamnál is.
*
Nemtörekvés: önmagam totális önátadása itt-és-most-Önmagamnak.
*
A nemtörekvés nem önfeladás, mert a nemtörekvésben nem valami más, hanem önmagam lényege, igazabb önmagam, egy inkább-én tárul fel.
*
Minden hiányérzetben végső soron Ő hiányzik. És az összes hiányérzetet a még-nem-Benne-lét tévedése szüli.
*
Istenben nem nagyszerűsége a nagyszerű, hanem a tény, hogy Ő én vagyok.
*
A nemtörekvés nem tétlenség: erőfeszítés a nem-erőfeszítésre.
*
Nemtörekedni, a már-jelenvaló máshol-keresését feladni a látszat ellenére nem könnyű. Még a legtétlenebb embert is a törekvés motorja, a valahonnan-valahová-tartok attitűdje hajtja.
*
A nemtörekvésben nem az emberi célokra, cselekedetekre, vallásos rítusok végzésére kell nemet mondani. A nemtörekvés mindenekelőtt az Istennel való személyes viszonnyal, annak átalakításával kapcsolatos.
*
A nemtörekvésnek semmi köze Isten elhagyásához vagy a Róla való megfeledkezéshez. Ellenkezőleg: a nemtörekvés Isten mindig-meglétének tudatát erősíti.
*
A nemtörekvés hit. Hit abban, hogy Isten – nemcsak képletesen, hanem a szó legszorosabb értelmében – soha nem hagy el.
*
A nemtörekvés közvetlenségében feltárul, hogy nem Isten tart távolságot tőlem, hanem én Tőle.
*
A nemtörekvés módszere nem az ateistáknak vagy a még-nem-útonjáróknak szól. Nemtörekedni a törekvőknek kell megtanulniuk, azoknak, akik már vágynak Istenre, de a Hozzá való viszonyulásukat a közvetettség fátyla fedi.
*
Az Égbe vágyni, a földi korlátoltság meghaladását akarni példás magatartás. Az Ég azonban nem fent és nem a többé vagy kevésbé távoli jövőben van – a jelenlét maga az Ég.
*
A nemtörekvő nem korlátoltságát magasztalja. A nemtörekvés – jól megélve – minden korlátozottság azonnali felszabadítása.
*
A baj nem a testiséggel, a földi élettel vagy az emberi állapottal van, hanem annak gondolatával, hogy a testiségben, a földi életben, az emberi állapotban Ő nem lehet teljesen jelen.
*
A nemtörekvés szempontjából a tett nem hiba – az isteni jelenlét közvetlenségének tudatát nélkülöző tett a hiba.
*
A nemtörekvés ráhagyatkozás – de nem egy idegen erőre, nem egy másik hatalomra, hanem valódi Önmagamra.
*
A nemtörekvés bizalom – abban, hogy az Önmagamnak-lenni állapota nem csupán valós lehetőség, hanem tényleges, kezdettől-fogva-aktualizált, soha-el-nem-veszített valóság.
*
A nemtörekvő önfeladásában nem az én szűnik meg – önnön korlátoltságának illúziója, ami szertefoszlik.
*
A nemtörekvésben nem az a lényeg – mint némelyek vélik –, hogy beletörődsz lehatárolt önátélésedbe és tévedésből elfogadod végső állapotként korlátolt önmagad. A következő felismerésére irányul: nincs olyan, hogy korlátolt önmagad.
*
A nemtörekvésben nem egy magasabb rendű énélmény betörését várjuk – már-jelenvaló énélményünk felbecsülhetetlen értékére ismerünk rá.
*
A szegény ember önátélése gyökeresen megváltozik, mikor ráébred, hogy a párna, amin addig feküdt, valójában egy aranyrög. A szegény emberből hirtelen gazdag ember lesz, a párnából pedig kincs – az arany azonban végig arany marad. Ez a helyzet a kezdetben egónak tűnő Énnel is – végső soron nem Ő változik, hanem a Hozzá való viszonyom.
*
Az éberség megvalósítására nem kell törekedni, mert a jelenlét tökéletesen éber; a teresség elérésére nem kell törekedni, mert a jelenlét már eleve végtelen kiterjedésű.
*
Nem arról van szó, hogy nem vagy Önmagaddal végtelenül azonos, hanem arról, hogy nem eszmélsz rá erre a soha meg nem szűnő azonosságra.
*
A jelenlétet, mivel lehatárolt önmagaddal azonosítod, esendőnek látod, olyannak, aminek ébersége hol feltárul, hol kioltódik. A jelenlét azonban soha el nem múlóan éber. Soha nem hanyatlik alá, soha nem veszíti el eredendő természetét. Nem elérni kell ezt a jelenlétet, hanem feltárni, hogy esendőnek hitt jelenléted valójában Ez.
