Senlha Ökár
Idén szeptemberben Tenzin Wangyal ismét Magyarországra látogatott, hogy a hat világ bön gyakorlatával kapcsolatban néhány instrukcióval szolgáljon a hazai érdeklődők számára. Jó apropó ez ahhoz, hogy újból elmélyedjünk az ilyen és ehhez hasonló események létjogosultságán és azok spirituális hatékonyságán.
Lássuk először, mi is volt a hétvégi tanítás tárgya. Ismeretes, hogy a bönben és a buddhizmusban a világegyetemet hat alapvető létbirodalomra osztják. Alulról felfelé haladva ezek a következők: pokoli lények (szkt. naraka; tib. dmjal ba), sóvárgó szellemek (preta; ji dvagsz), állatok, emberek, félistenek (aszura; lha ma jin) és az istenek (deva; lha) világa. Mivel a szamszárán belüli dolgok még a legmagasabb szinten sem teljesen tökéletesek, mindegyik birodalom megfeleltethető egy alapvető negatív érzelemnek. Szintén alulról felfelé haladva, ezek a következők: harag, sóvárgás, nemtudás, féltékenység, gőg, lustaság. Noha a tradíció ezeknek a világoknak objektív valóságot is tételez, a szóban forgó gyakorlat lényege, hogy azokat a minőségeket, amiket ezek reprezentálnak, saját magunkban ismerjük fel, majd miután ezt megtettük, dolgozzunk velük. A létbirodalmakkal megfelelésben álló negatív érzelmek elutasításával az ezen világok iránti ragaszkodást is elutasítjuk, így a szamszárából való felszabadulási törekvésünknek részletesebb, gazdagabb, átfogóbb formában adunk hangot, más szóval, az önmagában sokszor absztrakcióba hajló metafizikai irányulásunkat megfogható módszerrel ruházzuk fel.
Sóvárgó szellem
A megszabadulási folyamat két fő részből áll. Az egyik, hogy vizualizáljuk Senlha Ökár istenséget, az egyetemes buddhát (aki a buddhizmusban többek közt Vadzsraszatvával feleltethető meg), elképzeljük, hogy megtisztít, majd beavat minket saját felébredett természetébe, ezt követően pedig eggyé válunk vele. A második rész, hogy immár Senlha Ökárként meglátogatjuk egyesével a létbirodalmakat, és hasonló módon, ahogy korábban az egyetemes buddha tisztított és áldott meg bennünket, felszabadítjuk ezen birodalmak lényeit. Ezzel együtt pedig az adott világgal megfelelésben álló emóciók utolsó gyökerét is elvágjuk magunkban. Mindezt különféle vizualizációk és mantrák kíséretében tesszük.
Ahogy azt a tanítótól már megszokhattuk, világosan és érthetően mutatta be a gyakorlatot. Viszonylag egyszerűen, úgy, hogy az a kezdők számára is érthető legyen, de anélkül, hogy ez a téma mélységének a rovására ment volna. A hangsúlyt nem annyira a kifejtésre helyezte, mint inkább arra, hogy átadja a szellemi gyakorlás mint olyan alapvető hangulatát. Ezen a hétvégén döntően a három alsó létbirodalommal kapcsolatos emóciókkal foglalkoztunk (ellenszenv, ragaszkodás, nemtudás), aminek az az oka, hogy a jelenkori embert leginkább ezek kötik gúzsba.
Pokol
Többeket zavarhatott, hogy a tanítások magyarázatakor Tenzin Wangyal túlzottan a lelki síkra koncentrált, és hogy doktrínálisan nem adott egy olyan átfogó rátekintést, amit a bön vagy a konkrét gyakorlat iránt mélyebben érdeklődők igényeltek volna, ám aki túl tudott ezen látni, annak lehetett tanúja, hogy a metafizikum más módon ugyanúgy utat tört magának egyfajta erő, áldás, szellemi influencia formájában. A mester és a hagyomány jelenlétének, valamint a közösen végzett gyakorlatoknak megtisztító, átalakító hatása volt. Ha nem is teljesen, magasabbra emelt, egy árnyalatnyit új emberré tett. Magam is meglepődtem, mennyivel megértőbb, együtt érzőbb, nyugodtabb lettem a gyakorlást követő napokban. Nem állítható, hogy ez már egy magas szellemi eredmény, de az ilyesfajta lelki tisztulás mindenképpen nyitottabbá teszi az embert a magasabb megtapasztalásokra is.
Ezen még az sem tudott rontani, hogy az ilyen eseményeken rengeteg a nem értő és a zavaros motivációjú látogató. Érdemes a túlzott kritikai hajlamot félretennünk velük kapcsolatban, ha a bosszankodáson kívül más élményekre is nyitottá szeretnénk válni. Sok múlik azon, hogy mi hogyan tudunk rátekinteni dolgokra, és a körülményektől azért nem lehetetlen eltekinteni. Nem megoldhatatlan kivitelezni, hogy a körülöttünk ülő társaságra, legalább a gyakorlás erejéig szellemi közösségként tekintsünk, még ha valahol tudjuk is, hogy ez nem állja meg a helyét minden további nélkül. Felfokozza a gyakorlásunk erejét, ha rajtuk keresztül mégis meg tudjuk idézni a szangha ideáját. Ez a hozzáállás egyébként pontosan a most ismertetett gyakorlattal is összefüggésben van, melynek segítségével elvileg nemcsak a személyesen bennünk működő emóciókat oldhatjuk fel, hanem azt is, ami mások lényegi természetét homályosítja el. (Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy bármilyen minőséget felmutató tanító és közösség felkeresése érvényes lenne.)
Összességében ismételten az volt a benyomásom, hogy az, aki nem vár többet egy ehhez hasonló hétvégi tanítástól, mint amit az a lehetőségekhez mérten adni tud, igen hasznos tapasztalatokat szerezhet. Az új ismeretek elnyerésén és a meglévő tudás megerősítésén túl magába szippanthatja egy hagyomány jellegzetes, szellemi erőktől áthatott illatát, ami nemcsak értésbelileg, hanem érzésbelileg is egy újabb szintre emelheti, továbbá megújult lendületet adhat a gyakorlásának.
Jövő nyáron az indiai Lishu intézet mesterei fognak hazánkba látogatni, ahol többnapos elvonulás keretében lehetőséget biztosítanak ugyanezen gyakorlat még alaposabb megismerésére. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.
