Isten ott van
a mindig rosszkor rázendítő
szomszéd kutya ugatásában.
Isten ott van
a szekrény lábával frontálisan ütköző
kislábujj fájdalmában.
Isten ott van
a leejtett pohár
szétszóródó szilánkjaiban,
és a bosszúságban,
hogy lett eggyel több teendőnk.
Isten ott van
a viszonylag új cipőfűzőben,
aminek nem szabadott volna még elszakadnia.
Isten ott van
a magban,
amire meggyespiteevés közben harapunk rá.
Isten ott van
a nyugtalanságban, mikor megállapítom:
ma semmi hasznosat nem csináltam.
Isten ott van
a gondolatban,
hogy Isten nincs velem.
Isten ott van,
mikor egy szép emlék kapcsán rádöbbenek:
nem jön vissza többé,
vagy mikor a múlt egy kellemetlen eseményét
akarom megváltoztatni.
Isten ott van
a kialvatlan ember
nehezen nyíló szemhéjában.
Isten ott van,
mikor egy csípős, szürke,
meghittséget nyomokban sem tartalmazó reggelen
iskolába kell menni.
Isten ott van
a vizsga előtti szorongásban,
a kamerák vagy nagyobb közönség előtt
tartott beszéd esetlenségében
és a jegy nélkül buszozó utas aggodalmában.
Isten ott van
a gerincbe szúrt tű tompa fájdalmában
és az elszakadt térdszalagot fedő húst felhasító szikében.
Isten ott van
a megromlott kenyérben,
amit érintetlenül dobok a szemétbe.
Isten ott van,
mikor egy váratlan szörnyűség történik,
és nem tudom megőrizni a nyugalmamat.
Isten ott van,
mikor az odanézés fáradságát megspórolva,
zaklatottan matatok a táskámban egy apró tárgy után
– teljes eredménytelenséggel.
Isten ott van
az erőlködésben, mikor egyszerre akarom elvinni
az összehajtott ruháimat, a teámat és a táskámat,
hogy megússzak egy újabb lépcsőzést.
Isten ott van
az első ősz hajszálban,
a nem túl látványosan, de azért már
észrevehetően megereszkedő tokában,
a has tájékán lévő fölösleges zsírpárnában,
amit kényszeresen igyekszem eltakarni,
és a derékfájás egyre állandóbb jelenlétében.
Isten ott van
az akarat és a tett között húzódó,
hol papírvékony, hol kínai nagy fal méretű
gátlásban.
Isten ott van
a szakításban és a maga után hagyott hegben,
ami sosem forr be teljesen.
Isten ott van
a szeretkezésben,
amiben a felek csak muszájból vesznek részt.
Isten ott van
a humortalan emberben,
a kritikában és a visszautasításban,
és mikor valamit lehetetlennek tartunk.
Isten ott van,
mikor azért hibáztunk,
mert nagyon arra figyeltünk,
hogy ne hibázzunk.
Isten ott van
a gyerekkorom óta jelenlévő általános érzésben,
hogy a legfontosabb dolgokból mindig kimaradok.
Isten ott van
az önvádban és a kishitű gondolatban,
hogy engem nem lehet szeretni.
Isten ott van
a hitetlenségben,
ami hívő voltom ellenére
napjaimat sokszor jobban meghatározza,
mint a hit.
Isten ott van
az unalmas feladatokban
és a kapkodásban,
hogy minél hamarabb letudjam őket.
Isten ott van,
mikor nem találom az egyensúlyt
a másoknak való megfelelés
és önmagam szabad felvállalása között.
Isten ott van
az emberi szabadság szükségtelen mértékű korlátozásában
és a kétszínű politikusok beszédeiben,
akik szerint ez értünk van.
Isten ott van
a gyermekben,
aki már megtanult hazudni.
Isten ott van a nagyítóval
megpirított bogár szenvedésében.
Isten ott van
a rémálomból felébredő rettegésében,
és azokban az égi elhívásokban,
amikre rendre nem hallgatunk.
Isten mindenhol és mindenben ott van.
