Mint vadállat a zsákmányt,
akarnom úgy kellene téged.
Lüktető ered fogaim közt
száz igent jelentő nemet kiált.
Elkaptalak, mégis,
hála csillan remegő szemeidben.
Elejtve lenni,
ezt áhítja titkon a préda.
Sóhajod nevem ismétli.
Véred már nem félsztől pezseg.
Nem tudsz,
de nem is vágysz menekülni.
Megnyíltál rám.
S én csak gyönyörködöm,
önfeladásod csodáján.
Mégse vadászom.
Mancsom csak nyúl,
de meg nem ragad.
Messzire vágtat a vad.
