Nem rég kritizáltam egy könyvet, amelyben Tenzin Wangyal Rinpocse tanításait és szervezetét egy szellemileg haszontalan és megtévesztő jelenségként írják le. Ezt a bírálatot elnagyoltnak, fontos árnyalatokat nélkülözőnek tartottam. Tenzin Wangyal erőfeszítése a bön hagyomány népszerűsítésében kiemelkedő. Még akkor is, ha az általa ismertetett gyakorlatok az időben előrehaladva egyre inkább leegyszerűsödtek, a doktrína pedig határozottan háttérbe szorult.
A tanító megfontolásait figyelembe véve hatékonyabbá és eredményesebbé tehetjük a gyakorlásunkat,
ezenfelül rátekintésünk nyílhat a tradíció olyan pontjaira, amiket hagyományosan nem hangsúlyoznak ki.
Be kell ugyanakkor számolnom róla, hogy Tenzin Wangyal „álomjógaként” beharangozott, 2026 ősz eleji tanítása hatalmas csalódás volt számomra. Azzal együtt is, hogy – mint fentebb írtam – tisztában vagyok vele, hogy a részletes doktrínális kifejtést jó ideje nem tőle kell várnom, hanem a tradícióhoz magukat szorosabban tartó, Magyarországra időnként szerencsére szintén ellátogató tanítóktól. Az álmodással, mélyalvással kapcsolatos tantrikus tanítások és könyvek viszonylag ritkák, emiatt érdemesnek tartottam megragadni a lehetőséget, még úgy is, hogy sejtettem, hiányérzettel fogok távozni. De amivel szembesültem, még az én elvárásaimon is túltett.
Folyamatosan igazodva a mai ember, ezen belül is az amerikai közönség általános szellemi színvonalához – vagy mondhatnánk úgy is, színvonaltalanságához –,
Tenzin Wangyal hétvégi elvonulásai egyre inkább kezdik elveszíteni metafizikai jellegüket.
Noha emiatt korábban is voltak vele szemben fenntartásaim, most bizonyosodtam meg teljesen arról, hogy Tenzin Wangyal elengedte azt a kezdeti küldetését, hogy mások spirituális megvalósítását segítse. Ez nem biztos, hogy a leghelyesebb irány. A tanítónak ideális esetben nem szabadna egy bizonyos szintnél lejjebb ereszkednie, főleg nem egy olyan rendkívüli szellemi tudással bíró embernek, mint ő. (Ennek ellenére azt, hogy ő maga személyesen helyes úton jár-e, nincs okom és jogom megkérdőjelezni.)
A mostani tanításon konkrétan megfogalmazta, hogy már nem akarja magának a guru szerepét, nem akar nagy dolgokat átadni. Egyszerű embereknek akar segíteni, akik például attól szenvednek, hogy nem alszanak eleget és jól. Ez a küldetése. Felhívja a világ figyelmét arra, hogy milyen fontos a minőségi alvás. A 28 évvel ezelőtt írt könyvében ismertetett gyakorlatokat nem is javasolja már. Röviden szóba hozta őket, de csak azért, hogy lebeszéljen róla, mondván, túl bonyolult. Az erre irányuló kérdéseket hárította vagy tőmondatokban válaszolt. Ellenben
részletekbe menően ecsetelte az alvásmérő applikációk hatalmas előnyeit.
Számszerűen ismertette, hogyan teljesített a különféle kategóriákban előző éjjel. Rengetegszer elismételte, hogy töltsünk az ágyban 9 és fél órát, hogy feltöltődjünk, és kiegyensúlyozottak legyünk másnap.
Az éberálom megtapasztalásának módjáról, szintjeiről, stabilizálási lehetőségeiről, a tanító jellegű álmokról és azok értelmezéséről, az álmodással kapcsolatos tradicionális történetekről, a vizualizációk és testtartások végzésének részleteiről semmit sem hallottunk.
Semmi olyanról nem volt szó, ami miatt az esemény jogosult lett volna a „jóga” megnevezésre.
Hosszan, jól, békésen, pihentetően, regenerálóan aludni fontos, de nem jóga. Alvásmérő applikációkat használni segítség lehet egyeseknek a testükkel, alvásukkal kapcsolatos tudatosság növelésében, de hogy fényévekre van a jógától, az is biztos (arról nem beszélve, hogy könnyedén okozhatja annak ellentétét, amit remélnek tőle: a tudatosság további csökkenését). Elszakítani a kötődéseinket, megválni téves identitásunktól – ez volt az, amiről még sokat beszélt – ugyan fontos eleme a szellemi megvalósításnak, de önmagában megint nem az álomjógára speciálisan jellemző tanítás.
Nem állíthatjuk, hogy érvénytelen, amit Tenzin Wangyal mondott. Rengetegen alszanak rosszul és keveset, jó, hogy valaki szívén viseli ezt a problémát. Számomra az sem kérdés, hogy erre a témára azért van akkora érzékenysége, mert metafizikai szempontból lát rá. Csakhogy ennek annyi köze van az álomjógához, mint a műanyag teszkós zsúrkenyérnek a valódi kovászos kenyérhez.
Tenzin Wangyal két teljes napot arról beszélt, ami az álomjóga mínusz egyedik lépése.
A jó alvásról. Kétségtelenül szükséges a továbblépéshez, de hogy önmagában semmi spiritualitást nem rejt, az is biztos.
Néha tovább merészkedett, de sokkal messzebre ekkor sem jutott. A sokszor tömörnek, megmásíthatatlannak látott ébrenléti élet illúziókénti, álomkénti megélése, és a tudatos álmodás határozott szándékával való lefekvés jelentős előkészítő fázisok, de a tulajdonképpeni álomjóga-gyakorlat töredékét teszik ki.
A másik nagy probléma, hogy olybá tűnt, ez a közönségből nem sokak számára jelentett gondot. Nem nagyon tűnt fel az embereknek, hogy a hétvégi tanításból mind a jóga, mind az álomgyakorlatok hiányoztak. Ezt a két dolgot ígérték a címben, és ez a két dolog volt, amiről semmit nem tudtunk meg. Magukra ismerve jókat mosolyogtak Tenzin Wangyal hétköznapokból kölcsönzött, meglehetősen profán példáin, és nem tették fel maguknak a kérdést egyszer sem, hogy mégis mikor kezd el arról beszélni, amiért egy igencsak tekintélyes összeget befizettek (sajnos egyre horrorisztikusabb árakon vannak ezek a tanítások).
Tenzin Wangyalnak egyébként szíve joga azt és úgy és azoknak tanítani, amit, ahogy és akiknek akarja. Csak
nevezzük nevén a dolgokat.
Például az ehhez hasonló hétvégéket eszünkbe ne jusson legközelebb álomjógának hívni. Helyette nevezzük inkább valahogy így: „Szempontok és módszerek a minőségi alváshoz”. Így nem tévesztjük meg azt, aki tényleges spirituális gyakorlatokat várt a hétvégétől, és nem is hitetjük el a korlátoltabb emberekkel, hogy valami nagyon ezo-spiri dolgot művelnek azzal, hogy kicsit hosszabban és nyugodtabban alszanak a szokásosnál.
A szervezők (Ligmincha Magyarország) munkájáért ez úton is köszönet. A kritikám nem nekik szól. Írásommal kizárólag a beharangozott cím és a tanításon elhangzottak közti ellentmondásra igyekeztem rávilágítani.
Szöveg és fotók: Gődény Jonatán
