Mint vadállat a zsákmányt,akarnom úgy kellene téged.Lüktető ered fogaim köztszáz igent jelentő nemet kiált.Elkaptalak, mégis,hála csillan remegő szemeidben.Elejtve lenni,ezt áhítja titkon a préda.Sóhajod nevem ismétli.Véred már nem félsztől pezseg.Nem tudsz,de nem is vágysz menekülni.Megnyíltál…

Annyi év után, hogy életem csak Róla szólt,hogy bensőleg úgy láttam,tűzön-vízen át érte harcolok,s biztos helyét szívemben őrzöm,ott, a tavaszba öltözött fák ölelésében,a gondjaimat elfújó szél érintésében,a Nap biztató melegébenráébredtem,hogy nem ismerem...nem ismerem Őt.Mikor tiszteletére…

Isten ott van a mindig rosszkor rázendítő szomszéd kutya ugatásában. Isten ott van a szekrény lábával frontálisan ütköző kislábujj fájdalmában. Isten ott van a leejtett pohár szétszóródó szilánkjaiban, és a bosszúságban, hogy lett eggyel több teendőnk. Isten ott van a viszonylag új cipőfűzőben,…

Tudom, hogy vagy, Hisz hiányzol. De élők közt nem lellek sosem. Elmentél már, Vagy csak születni készülsz? Minden szívdobbanás mást üzen. Nélküled másoktól koldulok:Szerelmet.Mint kaszttalan tévelygek közöttük,Fürkészve hasztalan idegen lelkük óhaját,S halmozok árulást árulásra,Ha félve remélt…

Olykor, ha szívemen a heg megreped, Mint visszhangtalan sziklák közt: Kiáltok! S te, ki barátod megbántani nem mered, De igazát se látod, Zavart csöndeddel ezt kérdezed: Miért felénk? S én őrjítő szégyenemben ismét azt találom, Valóbb vigasznak az tűnt megint, Mit elűzni készülök: Az álom. Gődény…

Ha elmegyek, S emberruhám lehuppan a földre, Porba hull-e a bűn is? Kő zúzza-e apró rigolyáim, S az üresség tüze Felemészti-e tunyaságom? Mennydörgő hangján a halál, Ha rám ijeszt, S testem vissza, a földbe parancsolja, Elűzi-e azt is, ki fülembe folyton azt súgja: „Nem mered!” Utolsó szavammal…

Örömbe mártott szívem Ujjongva repül felétek, Vége... végre... a kínnak, S a magány szülte éjnek. Egyek vagyunk… igaz? Csak tudnám, Szemetek miért csillog oly tompán, Ha itt vagyok. Bár érteném, miért illan el a kedv oly hirtelen, S bizalomnak miért csak kihűlt emléke köszön rám, Ha megjövök. Miért…

Vártam rád...Helyeslő kristály-szemedés dicsérő gyöngy-szavad.Vártam,hogy utat húzznekem az égbe,s hogy angyalkéntőrizd lépteim.Nem szóltál,s én azt hittem,nem szeretsz.Könnyeim rejtve,árván és szorongvakutattam figyelmed gyilkosát,s töprengtemszűnni nem tudó szürkeségben,miért bánszoly hűvösen…